Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Érzelmi szabadság

2008.03.11

Szeretek érezni. Szeretem, ha érzem, hogy más érez. Érzelmi lény vagyok.

Van, akinek a közgazdaságtan megy jól és jó a matekban. Nekem, bár közgazdász vagyok, sokkal jobban fekszik az érzelmekkel, az energia területével való foglalkozás. Ezt be kell látnom. Hiába van a családomban olyan, aki úttörő módon vágja a fát és halad előre egy racionális munkahelyen. Nem tekinthetem ezt általános, vagy normális példának, hiszen nem az én életem, nem az, amit én csinálnék szívből.

Ha nem vagyok szabad abban, hogy kifejezzem érzelmeim, akkor mi másban legyek az? Ha dühös vagyok, hangot kell adnom neki. Ha örülök, akkor annak adok hangot. Nem gyűjtögetem ezen túl, mert az élvezet a folyamatban van, amikor érzek. Nem annak puszta elmesélésében. Attól való félelmemben, hogy a másiknak majd rosszul esik ezt, vagy azt hallani, és felelősnek érzem majd magam az érzéseiért, bezárom magamba a sok érzésemet, és ennek felgyülemlése irányváltást okoz az eredeti célomtól. Mindig picit ferdül az út a célig és végül teljesen máshol kötök ki, mint ahol szerettem volna. Az a csodás, amikor érzem, hogy megélem, átáramlik rajtam az energia, az érzések. Azt gondolom, az élet maga a folyamat. Azon történéseknek, gondolatoknak és érzéseknek az összessége, amelyek velünk történnek, rajtunk átáramlanak. Ha ezt nem mutatom meg, ki látja meg lényegemet igazán?

Az a félelem, amivel visszafogom érzelmeim, tehát saját magam megmutatását, láthatatlanná tesz mások előtt. Nem tudják majd, ki vagyok, ha nem ismerik érzéseimet, ha nem látják reakcióimat. Ha csak fadarabként ülnék, nem ismernél. Lásd, érezd, értsd, hogyan szenvedek, hogyan örülök, hogyan vagyok boldog. Így részt kapsz belőlem, véleményem szerint. A szó kevés. Nagyon kevés. Mondani nem elég, írni sem elég. Érezni kell, látnod kell rajtam. Mosolyogj hát! :-)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.