Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Két pólus

2009.02.26

Tudod, talán két pólusúnak kellene lennem. Van egy felsőbb énem, akinek háttértudása hatalmas és alkalmazza is ezt élete legtöbb területére. Van azonban egy régi - felelevenített tudásoktól mentes - Kata, akinek van ego-ja, vannak érzelmei, vannak kis mintái, amiket, ha elenged, azok magukkal rántják. Ezért mondom, hogy minden nap dolgoznom kell, hogy beépülhessen az új a régi helyére.

De tudod, érdemes mindkét pólust elővenni. Úgy érzem, ez a szabadság egy formája, mikor megengedheted magadnak az érzést is, és nem kell titkolnod azt... Ez felszabadít!

Az a Kata, aki érez, aki szenved, akinek vannak érzelmei ki kell, hogy szabaduljon az új, bölcsebb Katesz felügyelete alatt. Tudom, és értem és érzem, melyik szavamnak nincs értelme, mégis a megélés szempontjából ki kell mondanom, mert belül kóbor áramként szaladgál.

Van, ami fáj, és most nem akarok cenzúrázni, figyelni Rád, akinek esetleg jobban szól, nehogy megbántson, nehogy egy közeli szeretted elolvassa.... Nem akarok most Rád vigyázni, mert most magamra kell figyelnem. Nem akarok azon agyalni, hogy mit hogyan kell megoldanom, mert azt tudom. Lényeg most, hogy kiadjam. Ezek "csak" érzelmek, életünk legjelentősebb irányító elvei.

Fáj, és elhagyásnak éltem meg azt, mikor elfordultál tőlem Kedves! Ennek hatásait azért is érzem most is, mert nincs magamban feloldva és tudom, hogy benned sincs. Néha utálom, hogy tudom, tisztán látom, mi zajlik benned, mert ez tesz olyan tehetetlenül dühössé. Hogy látom, mit csinálsz, és mi a hülyeség, és mi a dac és mi az, amit elnyomsz magadban. Szerencsére én is más utat választottam, és hiszem, hogy ez jó, de van egy létidő, ahol együtt repülünk tovább. És ha visszajönnének idősebb énjeink, lehet, hogy számon kérnék, ki és miért úgy tett, ahogy. Tudom, hogy olyat mulasztottunk el, amit mással nem lehet pótolni. Az én életemben is érzem, és a Tiédben is tudom, hogy így van. 

Az is bennem van, hogy valószínűleg csak ennyi feladatunk volt egymással, kinyílni kicsit és eltölteni néhány órát a Földön, mint Paradicsomban. Ebből is látszik, hogy az életünk olyan, amilyenné tesszük. Mi teremtjük valóban minden ízében.

Most azt látom és érzem, mintha az életed abból állna, hogy folyamatosan bántasz meg mindenkit magad körül és mindeközben bűntudatod van, szomorúság nyomaszt. Ettől nem tudsz felszabadulni és boldog lenni, mert nem vagy őszinte magadhoz sem semmiféle szinten.

Ez nekem csak azért fáj, mert még átveszem azok érzéseit, akiket szeretek. Ha készen lennék, tökéletes egyensúlyban, valószínűleg mosolyogva hunynám be szemem, látván miket csinálsz és nyugtáznám, hogy egyszer majd úgyis megoldod, meg, hogy megtanulod a leckéket az Életedben.

Eljön az az idő, mikor képes leszek ezt tisztán látni és elfogadni, hogy nekem nem kell segítenem senkinek. Van bennem valami olyan különleges, ami fénylik és odavonzza azt, aki melegedni akar a fényénél. Ezeknek az embereknek szívesen adok belőle. De nem kell sajnálnom azt, aki nem kér belőle. Ennek is megvan az oka saját életében. Mindenki cipeli a sajátját, nem csak én.

Vajon, ha mindenki tudná a teljes igazságot, mikor ki felé mi hangzott el Tőled, korábban, mi történne? Vajon szeretnélek ugyan úgy tovább, és Ő szeretne ugyan úgy tovább?..........

Tök jó, hogy leírhattam. :-)

 

Tudod, kedves Heni, ez normális, hogy érez az ember. Elfogadom magamban, így mehetek csak tovább, így élhetek békében, harmóniában önmagammal. És ne aggódj emiatt. :-)) Nincs ám nagy baj, ez csak egy korábbi zönge, talán már beszélni sem érdemes róla.... :-) Egyszerűen csak jó kiadni akkor és ott. :-)

Ölellek!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ettől kész lettem... ez van itt is...

(Heni, 2009.02.27 20:53)

Most azt látom és érzem, mintha az életed abból állna, hogy folyamatosan bántasz meg mindenkit magad körül és mindeközben bűntudatod van, szomorúság nyomaszt. Ettől nem tudsz felszabadulni és boldog lenni, mert nem vagy őszinte magadhoz sem semmiféle szinten.

Ez nekem csak azért fáj, mert még átveszem azok érzéseit, akiket szeretek. Ha készen lennék, tökéletes egyensúlyban, valószínűleg mosolyogva hunynám be szemem, látván miket csinálsz és nyugtáznám, hogy egyszer majd úgyis megoldod, meg hogy megtanulod a leckéket az Életedben.