Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Őszintén

2008.09.22

 

Az őszinteség szabadság.

Őszintén... Ha magamhoz sem vagyok őszinte, az milyen már? Trükkös ez, mert nem veszem észre. Most figyeltem csak meg, hogy kíséri egy halvány érzés itt belül. Nem jövök rá, hogy nem teljesen így van, vagy egyáltalán nincs úgy, ahogy kimondom, vagy akarom, csak az gyanús, hogy nem felhőtlen öröm kíséri, hanem kis tétova izé... olyan halovány gyanús érzés kíséri. Ebből talán megfejtem majd, mikor hazudok magamnak.

Mikor nem tudom, mit akarok akkor leginkább pihenni vágyom. Egészen addig, míg elő nem jön belőlem a vágy, a lelkesedés az iránt, amit igazán akarok. Mikor nem tudom, mit akarok, akkor nem is akarok azzal foglalkozni valószínűleg. Amikor habozok, hezitálok, nem tudok szívvel, örömmel bólintani valamire és hagyom, hogy az legyen, amit a másik akar. Ezt befolyásolhatóságnak nevezik, pedig csak arról van szó, hogy a kormánykereket épp más fogja helyettem. Mert hagyom. Mert nincs kedvem még ahhoz sem, hogy megfogjam, ezért megyek arra, amerre más mondja és az jónak "tűnik". Ilyenkor azt hiszem, pihennem kell......... rengeteget dolgozom belül és időnként pihenni akarok, csak nem is tudatosul. Okéééééé, rengeteget agyalok is, de már sokkal kevesebbet, mint azelőtt. Mindig csak annyit, amennyi kell! ;-)))) nyugi, én csinálom, nem Te. Hagyd meg ezt nekem.:-)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.