Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A több az sok?

2008.07.21

 Szeretnék megélni mindent EGY emberrel. 
A társammal, szerelmemmel, aki mellettem van. Azt gondolom, ez mégsem lehetséges. 
Hisz annyi ember hat ránk... a postás, a jegyárus, a szomszéd bácsi, sok-sok férfi van, aki hat RÁM. Elkerülhetetlen. És ezeket nem élhetem meg mind egy emberrel. Az is elkerülhetetlen, hogy több férfi legyen szimpatikus, sőt szerethető számomra. Ez kialakul. Ilyen van. De egy n
agyon érdekes kérdés foglalkoztat... Ha több férfit is szeretek, mint embert és nem okozna gondot, hogy együtt aludjak velük, mint emberi lényekkel, mert annyira élvezem a társaságukat, az vajon mikor az emberi szabadságjog gyakorlása és mikortól párkapcsolatra ható romboló tényező? Nem, nem szexre gondolok! Egyáltalán! Sőt, a legmegnyugtatóbb dologra, amiben feltöltődhetsz, az alvásra. EGYÜTT valakivel, akit szeretsz... Ha pusztán ember maradsz és élvezel valamit, az vajon miért baj? Azt hiszem, fordítva rosszul esne a dolog nekem, ha a párom csinálná... ezt még át kell rágnom...

Arra jöttem rá, hogy előbb utóbb úgyis csak Vele akarom majd megélni életemnek ezt a részét. Csak hogy az intimitást még gyakorolnom kell. Azt hittem, már jól megy. De még mindig van, hogy egy egy ölelést másképp viszonzok, vagy hogy nem tudom állni valaki tekintetét sokáig. 
Tudod lélekben megtörténik. Régebben, rengeteget ábrándoztam, álmodoztam. Nem éltem! Volt egy kis világom, ahol minden romantikus volt és szeretettel teli. Tökéletesek voltak az emberek és kapcsolataik. Ezt üldöztem folyton, aztán fokozatosan rájöttem, hogy egyrészt ezt ki kell vinnem a való életbe, másrészt ráébredtem, mennyi mindenben kell változnom még ahhoz, hogy ezt a való életben valamilyen szinten meg is tudjam élni.

Most is ezen dolgozom.:-) Szeretettel, nagyon nagy szeretettel. Szeretem magam végre és kezdem teljesen elfogadni azt, aki vagyok. Néha még fura, hogy egy-egy boldog pillanatban is hatnak rám még negatív dolgok, de rájöttem, ettől is csak ember vagyok. És nekem kell, hogy tetszen, ahogyan élek, mert én élem. Én vagyok benne.

Olyan erősen kötődünk életünk során a másik emberhez, hogy észre sem vesszük és már az ő VÉLT érzelmeit éljük és VÉLT gondolatait gondoljuk, már feltételezünk, koncepcionálunk. De Ő NEM MI VAGYUNK. Én nem Te vagyok! Soha nem is voltam. Van egy közös részünk, ami egység, és ugyanabból az energiából vagyunk, de alapvetően egyedülállóak vagyunk. Jó a magyar nyelv: "egyedül" "áll". Mégsem magányosan, hanem különlegesen. Minden lélek érték. Minden energianyaláb érték. El akartam szeparálódni más emberek VÉLT érzelmeitől, mert az enyémekké váltak és jó úton vagyok, hogy ezt megtegyem. Nem könnyű, de aki bevállalja, hatalmas szabadságérzet birtokosává válhat.:-) Csodás, hogy tulajdonképpen bármit tehetek. Lesz ilyen, vagy olyan következménye, de megtehetem, ha akarom!:) Ez veszélyes is lehet. De figyelj! Minden csak annyira veszélyes, amennyire Te annak titulálod! Minden csak annyira ilyen, vagy olyan, amilyennek te gondolod, hogy az!

Régebben nem éreztem, hogy a tudatomat ilyen csodás dolgokra is használhatom, hogy a lelkemmel kombinálva ma pl. egy kiscicát teremtettem magamnak!:-) Régebben hittem, hogy az energia minden, ami a fejlődéshez, változáshoz kell. Hát nem.:-) Komplexen kellünk egymagunk mindenestől!! Testi és lelki szinten egyaránt. Úgyhogy az én valóságom szerint, ha nem vagy benne - ismét áldásos magyar nyelv! - testestül, lelkestül, akkor fapadkát sem ér az egész. Gondolj csak bele! A testeddel mennyi mindent érzel! Ezek mind a lelked is simogatják! És ha a lelkedet kényeztetik, ellazulnak az izmaid is. Ez a játék oda-vissza működik és ha megérik benned a gondolat, majd jól elmész egy masszőrhöz, aki tested, lelked kényezteti.:-)