Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Akikhez minden szál visszavezet... a Szüleink

2009.04.27

Az egész életed KAPCSOLATOKBÓL áll. Mondhatnánk, hogy az életed KAPCSOLATOK. Hiszen kapcsolódsz MINDENHEZ, amivel csak találkozol. Mindenhez van egyfajta viszonyulásod, kapcsolatod. Legyen az ember, vagy állat, vagy tárgy, vagy fogalom, esetleg egy eszme. Mindenhez kapcsolódsz valahogy. Ehhez pedig a szüleiddel való kapcsolatod a minta.

Életedben az első kapcsolódás szüleiddel történt meg. Ők az alap, az etalon, a mintázat, amely után mindet úgy csinálod tovább, ahogyan velük megtörtént, tőlük láttad. Ezért olyan fontos, hogy rendben legyen a kapcsolatod a SZÜLEIDDEL. Ha még veled vannak, úgy könnyebb... Ha már nincsenek, úgy is egész jól lehet alakítani a kapcsolódásodat irányukba. Csak rá kell tudnod látni a kapcsolat benned meglévő minőségére!

Mik azok az érzések, amelyeket nem kaptál meg gyermekkorodban? Tedd félre az elméd és vizsgáld meg az érzelmek szintjén! Ha így gondolkodsz róla: "Hát nem nagyon volt idejük rám, de megértem, mert...." - az nem jó, azok gondolatok. Ismert fel, és valld meg magad számára őszintén, mit is éreztél. Például, ha így volt, hogy: igenis hiányzott a figyelem, nagyon hiányzott az, hogy jobban szeressenek! Ez már érzés. Ha őszintén történik a felismerés, és engeded magadnak átélni a hiányt, és azt, ami fájt, (szánj erre elég időt magadnak!) kiürülhet belőled, újraírhatod az élményt! Tudod, ha az édesapáddal problémás a kapcsolatod, a megfigyelések alapján többnyire anyagi problémák gyötörhetnek. Ha édesanyáddal nem tökéletes, akkor életedben gyakori lehet a váratlanul felmerülő nehézség.

Miután megengedted magadnak, hogy érezz, felismerj, feloldódik benned a rég lerakódott blokk és átíródik az élmény, nem beszélve arról, hogy megkönnyebbülsz.

Ez egy folyamatos munka. Soha nem áll meg. Soha nem hagyhatod abba azt, hogy túllépj magadon, mert elfordul a kapcsolat a nem kívánt irányba. Amikor azt mondom, hogy "túllépek magamon", arra gondolok, hogy a saját határomat lépem túl. Leírok egy példát. Anya beszélt egy TV-ben látott műsorról egy gondolat kapcsán és már nagyon elveszett a részletekben, aminek semmi köze nem volt a témához és szívesen közbevágtam volna, ahogy régen, hogy: "- oké Anya, de mi a lényeg?", vagy  "hogy jön ez ide?", stb. És nem tettem. Felismertem, hogy EZ PONT MAGA A PROBLÉMA, hogy nem figyelünk annyira egymásra, hogy végighallgassuk a másikat akkor is, ha már látjuk, hogy ez, vagy az a rész számunkra nem olyan fontos. Ezért túllépve magamon, hallgattam. Ő befejezte és bennem baromi jó érzés kelt, mert egyrészt ő nagyon jól érezte magát, hogy meghallgatták, bennem pedig meg volt az az érzés, hogy ezúttal MEGCSINÁLTAM!! Yess.......!! Tudom, hogy apróságnak tűnik, mégis az első ilyen tapasztalások magasztosak.

Ahogyan minél többször képes vagy túllépni magadon, valahogy egyre magabiztosabban vagy már képes csinálni ezeket és egyre jobban értékeled a helyzetet is, és saját magadat is.

 

Az életed megváltozhat, ha engeded és teszel érte. Nem csak felsorolni kell tudnunk mások hibáit és azt, hogy mi rosszat tettek velünk. Úgy igazán mikor néztél magadba utoljára, kinek mit okoztál....? Tudod, van olyan pont, mikor ez elkezd már nem érdekelni minket, annyi sérelmünk lesz. De ezen a ponton nagyon fontos az alázat és az, hogy túllépj magadon! Kinyílj annyira, hogy képes legyél Te magad is még többet tenni a KAPCSOLATAIDÉRT. Egy ilyen emberrel könnyebb létezni, aki TESZ valamit azért, hogy jobb legyen. Aki feladta, azzal nehéz mit kezdeni. 

Kell az elfogadás is egy kapcsolatban, igen. De a belenyugvás, nem elfogadás. Mindig lehet jobb, csak képesnek kell lenned túllépni magadon.

Szerintem. :-) 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.