Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bevallatlan szeretgetős

2008.03.07

Még magamnak sem merem időnként bevallani, mire vágyom. Még merni sem merem vágyni azt, amit vágynék...... mintha nem hinném el, hogy ez nekem jár.

Mikor megtaláltam, rátaláltam, nem hittem el, hogy az érzés enyém maradhat,  hogy enyém lehet örökre. Erre most sincs bizonyíték, hogy így lett volna, mégis..... a lepényhal először, a remény-hal meg utoljára.... :-)
Azt hiszem, féltem. Életem során sok mindentől féltem. De ebben az esetben, mikor megtaláltam ezt az érzelmet magamban attól féltem, hogy egyrészt elveszíthetem, másrészt, hogy nagyon fog fájni, ha bármi komplikáció adódik. Hogy nem vagyok majd képes megoldani a konfliktusokat kettőnk között, mert annyira mély, annyira fáj és annyira el tud vadulni, hogy túlságosan élő az egész..... Ezt talán sokan itt feladják olvasni. De Te ne tedd! Olvasd még, hátha jutunk még közös nevezőre és nem sodor el minket az élet egymás mellől... Hátha tudsz nekem segíteni és én Neked, hátha felfogod könnyeimet, amik most záporoznak....... jó, hogy nem papírra írok. 
Ez, hogy érzelmileg megnyitnak e sorok, nagyon kellett már... Érzelmi sekélységben, lápban tengettem életem. Egyik nap így, másik nap úgy. Egyszer nagyon fent, egyszer nagyon lent.... ez a hullámzás az élet? Ez vagyok én?

Sokat, nagyon sokat segítettél már nekem, és fogsz is és teszed is ezt minden alkalommal. Nem tudom, vajon mi a célunk együtt. Tanítassz és én tanítalak. Vajon ez az élet?

És most megérkezett a kegyelemdöfés, amit még nem engedek be... mint amikor látom, hogy a kard a szívembe fúródik - lassított felvétel - és még nem engedtem be, még nem fogtam fel, hogy ennek hatása szempillantás alatt elér... Mint a Mátrix-ban, mikor meglövik Neo-t és egy pillanatra meglátja, hogy golyót kapott, először még nem hiszi el, aztán igen és ezzel vége...

Kaptam Tőled valamit. Valamit, amit Te mindvégig tudtál. Én néha előtérben tartottam, néha elfedtem és nem akartam rá gondolni, emlékezni. Köszönöm a gondolatokat! Felemelő érzés olvasni Téged. Nem is hittem, hogy ennyire felemel majd. 

Ide most bemásolok valamit, amit nemrég írtam erről, Rólad:

"De......... lényeg, hogy látlak, érezlek, tudlak...... ismerlek jól és néha nagyon nem..... de egy biztos, egy családból jöttünk onnan fentről, ezt első pillanatban tudtam.

 
Pillanat...... csodás szó..... a pilláim meg sem mertek rezzenni, ahogy először megláttalak..... egyetlen tizedmásodperc volt és tudtam. Olyan biztos volt, mint a halál." - maga a felismerés - "Ha lelassítanánk azt a röpke pillanatot, olyan lenne, hogy Te lassan mozdulsz, nagyon lassan én pedig csak nézlek, mint az erdei vad, a farkas (ezt majd elmesélem, ez a védőállatom volt az egyik tréningen), aki kiszemelte áldozatát és annak minden rezdülését be akarja inni, magába szívni azért, hogy megismerje. Hogy mindent tudjon róla, hogy majd képes legyen követni őt és ráhangolódva azt tenni, amit kell................... aztán visszgyorsul az idő"... és jön, aminek jönnie kell.

Tiszta ez az egész és világos. Máskor meg olyan zavaros. Mindenesetre nagy fedésben egy nyelvet beszélünk. Azokon a részeken, ahol pedig nincs összhang, ez csupán látszat, mert csak a nyelvezet más, az energia változatlan...

Mikor volt az, hogy ki kellett menned, mert nem kaptál levegőt? És miért???? Fantasztikus dolog ez... miért nem beszéltél? .........................................

Én itt vagyok......... Neked és Mindenkinek.