Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csajozós

2008.04.11

Fantasztikus estét töltöttem el Katus barátnőmmel két napja. Úgy érzem, nagyon sokat ad nekem lényéből fakadóan, és sok közös van bennünk. Olyan szelíd tükörképet kapok tőle magamtól, hogy szinte észre sem veszem, olyan gyengéden tanít. Ezt talán Ő maga sem tudja. Szeretem, hogy elfogadó. Nagyon is. Mégis törődő, időnként aggodalmas és kedves. :-)

A szeretetről beszélgettünk, hogy mindenkinek mennyire mást jelent. Mindenki mást ért szeretet alatt, és mindenki mást tesz, mást ad és mást vár el a szeretet nevében, a szeretetre hivatkozva. Az én esetemben az van, hogy van egy kedves édesapám, akit soha nem tudtam igazán elérni lelkileg. Azóta ilyen kapcsolatokat vonzottam magamhoz, illetve mind mély lelki tartalommal bírt, de azért, hogy meglegyen a gyermekkoromban érzett "elérhetetlenség", én magam tartottam távol magamtól a barátaimat. 
Katusnak volt egy mondata, ami tökéletesen betalált egészen szívem-lelkem közepére. Azt mondta: "Szüleidtől talán nem kaptál mélyreható dolgokat, talán felszínesek voltak. Te azt hitted, ez a szeretet. " Azt hiszem, valóban ezért (is) nem alakítottam ki magam körül igazán mély barátságokat sem. Távol tartottam mindenkit és még azt hittem magamról, hogy nyílt és barátkozó vagyok. 
Katus azt mondta, nehéz megközelíteni engem. Ez nagyon elgondolkodtatott és meglepett. Nem ilyennek láttam magam belülről. Mégis van benne igazság és most, hogy ez az információ elért engem, érzem, hogy akarok változni. Barátkozni és merni akarom átadni magam őszintébben és nyíltabban az embereknek, mint eddig.

Nagyon különleges rájönnöm, hogy amit én tükrözök magamból, mást jelent a kívülállók számára, és mást jelent nekem.  Mást érzek belül a cselekedeteim alatt, mint ami kívülről "lejön" a többiek számára. A közös nyelv a szeretet nyelve, de mivel maga a szeretet is mást jelent mindenki számára, ettől picit bonyolult a helyzet...