Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elengedés

2008.07.27

Írhatnám, hogy nekem ez rossz, de most nem akarok rosszról írni!:-) Miért írnék arról, ha szeretet van bennem? Tiszta szeretet, remény és öröm.

Persze, hogy nehéz, ha hagyni kell valakit elmenni... főleg, ha te azt szeretnéd, hogy maradjon bizonyos formában. De mivel szeretet van bennem iránta, tiszteletben tartom azt, hogy most elmenjen, ha ez kell neki ahhoz, hogy boldog legyen. Pontosan azért, mert így tud majd visszajönni, ha akar. Én tárt karokkal várom, mert fontos nekem. És tudom, hogy tudja, hogy tudom, hogy....:-))

Szóval ha elválsz valakitől egy részét magaddal viszed. Olyan dolgokat, ami csak kettőtöké volt. Azt figyeltem meg, hogy az idő múlásával a két szélsőség marad meg az emberekben. Vagy nagyon jó emlékké válik a másik, vagy nagyon rosszá, illetve letaszítjuk a vele átélt rossz dolgokat a tudatalattinkba és jól bezárjuk őket. Bennem általában csak a szép dolgok maradnak meg.

Ma elgondolkodtam az elengedésen. Kint ültem a kertben a macskámmal, aki nemrég szegődött el hozzám és figyeltem a viszonyomat vele magamban, ahogy játszottunk. Sok cicát elvesztettem már az utóbbi időben és valahogy vele ezúttal másképp érzek. Nem félek már, hogy elveszítem. Megélem vele a pillanat örömét és hálás vagyok azokért a percekért, órákért, napokért, amiket együtt tölthetünk. Érzem, hogy szabadon engedtem őt magamban. Megkapja a törődést, gondoskodást és minden mást, ami ahhoz kell, hogy jól éljen itt velem. Azért adom ezeket neki, mert ez jó nekem is és ezen kívül szabad lény. Megengedem neki és a vele való kapcsolatomnak magamban, hogy szabad legyen. Velem van, mellettem van, de mégis szabad. Ez csodás.:-)