Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elfogadás. Elfogadod?

2008.10.27

Akkor most lassan.

Képzeld el a következőt!

...szelíden Rád néz, sokat sejtet a mosolya. Lassan elindul feléd. Egészen közel jön és odamászik melléd a kanapéra. Fejét a mellkasodra hajtja gyengéden, átfon karjaival és nagy levegőt vesz........ aztán lassan, hosszan kifújja.... és látod, hogy mosolyog...

Ebben minden benne van. Amikor elképzeled, a tökéletes szimbiózis kel életre benned, mert el sem tudod képzelni, hogy ezt ne viszonozd, vagy ne éld át Vele, a szeretetet, ugye? Itt filmszakadás jön.

Tényleg, MI VAN, HA NEM FOGADOD EZT EL? Durva és értelmetlen, amit most a fejedbe és a lelkedbe kényszerítettem, hogy elképzeld, ugye? Nem illúziót akartam rombolni, csak az elfogadás tökéletes egyértelműségét akartam megmutatni számodra abban, ami az élethez kell, a szeretetben. A szeretet akkor teljesedhet ki igazán, ha el tudsz fogadni. Nem csak olyan dolgokat, ami nem annyira tetszik a másikban, hanem azokat a dolgokat, melyeknek alapvetően természetesen kellene jönniük.

Van, hogy elfordítod a fejed, ha a szemedbe néz, mert nem bírod állni a pillantását. Még a végén a szívedbe hatolna, felgyorsulna a lélegzeted, és beléd látna, igaz? 

Amikor elfogadod azt, amit a másik ad, befogadod őt. Egymás részeivé váltok, ízelítőt kaptok a másikból, ezáltal jobban megérthetitek egymást. Hirtelen egy levegőt szívtok, egy a szívdobbanás, egy az erőtér, egy a szív és a lélek. A tökéletes Egység jön létre ilyenkor. És már nem akarsz többé máshol lenni csak Vele....

ott...

...a kanapén...

és a szívében is egyszerre...