Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Én nem Te vagyok!

2008.09.22

Kezdem engedni, hogy "csak" én számítsak. Ez nehéz valaki olyannak, akit sokáig és soxor befolyásoltak mások. Illetve annak, aki ezt hagyta... :-) Hogy tiszteljem magam annyira, hogy azt teszem, amit ÉN tenni szeretnék. Ne nézz így és ne kételkedj! Inkább bátoríts, mert ez még zsenge bennem és néha olyan, mint a "maszületett" őzike, aki alig áll a lábán, most teszi meg első IGAZI lépéseit. Persze, mondhatnám, hogy áldozat vagyok, de ... :-) NEM VAGYOK. És nem is áll szándékomban többé az lenni. Teszem, ahogy jön, csinálom, ahogy bírom és ez a legtöbb. Ez MINDEN. Higgy már bennem végre, mert én végre kezdek igazán hinni magamban. (Igen, nem tudtam leírni, hogy hiszek magamban 100%-ig, mert az nem lenne igaz. De legalább minden nap kicsit többet teszek érte.) 
Én nem vagyok Te, hála Istennek és nem is leszek soha. Élvezem azt, aki vagyok! Kurvára becsülöm magam a SZÁMOMRA nagyon is sok munkáért, amit magamon dolgozom. Van egy tempóm a fejlődésben, amit szintén szeretek. Nagyon, nagyon szeretem magam az összes kis hibámmal együtt, mert így vagyok AZ, aki vagyok, így vagyok egész és teljes. Az igyekezetemmel, a kritikáimmal, a bután vállalt őszinteségemmel, a kiakadásaimmal, a függőségeimmel, amiket épp felszámolok sorra, a bűntudatommal, a lelkiismeretfurdalásommal, a nevetésemmel, sírásommal, a bizonytalanságaimmal, az elszántságommal és azzal az édes ostobasággal, hogy gyenge vagyok.:-))))))))))))))) vicces!

Miért lennék áldozat? Én akarom az egészet! Az vagyok, aki lenni akarok és ha épp áldozat akarok lenni, akkor azt játszom, de szabad vagyok benne!!! Meglelem azokat, akik épp vígasztalni fognak, ha áldozat akarok lenni. Eljönnek azok, akik ha kell felemelnek, mikor ÉN akarom. Azért, mert mindezt megteremtem!!! Ezért vagy Te is! Megteremtettelek. Nem csak Te Engem, hanem Én is Téged. :-) Te is "használva" vagy, mint mindenki más. Létezel is boldogan, de használva is vagy, igen, hát persze. Ez a kölcsönhatás... És ez így van rendjén.

"...És mert tovább kell mennem, mert amit lehetett én már láttam nálad. És imádom, hogy láthatom, hogy láthattam." Igen, ez nagyon fontos. Ezt érzem én is nagyon, de nagyon sokszor kapcsolataimban. DE! Nem teszek. Nem megyek tovább, túlhaladok a pillanaton, mikor elég és mennem kellene tovább és nem megyek. Benne ragadok, beleragasztom magam a helyzetbe és jön egy hiábavaló remény, hogy majd lesz még jó, meg jobb, de........... MIRŐL IS BESZÉLÜNK? Hisz már most jó! Minden nagyon jó! Az is, amiből ki akarok mászni! Csak épp meg kell tenni! Nincs előjele, semmije nincs, csak van, létezik! Ez egy helyzet. Én kimondok valamit, ennek lesz egy eredménye. Nem a helyzettől leszek szarul, hanem magamtól........... :-)) állati!

Imádtam, hogy büszke voltál rám, mikor összeraktam valamit... kérdeztem és már válaszoltam is magamnak. Tudod.... :-) hm... támogató környezetben sokkkkal könnyebben megy. Azt akarom, hogy akkor is jól menjen, ha épp nincs ott senki, aki büszke lehetne rám. Nem akarom, hogy szomjazzak az elismerésre.... mert bár egyenlőre attól úgy érzem, jobban megy, ez is csak bennem zajlik. Elhangzik néhány betűkből álló hangrezgés, ami mondattá formálódik és te ettől jobban vagy. Nem fura? :-) Magung gerjesztjük az összes érzésünket és ez zseniális! Mekkora mágusok vagyunk! Elképesztő! Olyanná változtatjuk magunkat, amilyenné csak akarjuk! Huhh... hidegráz.

Persze azért ez nem ilyen egyszerű. Ki kell iktatni bizonyos rendszereket, amikről azt hiszed, befolyásolnak, amiről azt hiszed, azokkal, vagy azok nélkül nem megy. :-)) Ééééééééééééééés, elmondok valmit: DE IGEN, MEGY! Csak iktasd ki őket. Ott a fejedben, igen. Melós, de hatékony.

Most ennyi.:-)