Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


És ha jönne, elfogadnád?

2008.08.28

Mi van akkor, ha egyszer csak megkapod?

De komolyan! 
Kiderül, hogy jönni akar, nagyon, és minden teljesül, amit akartál... nincsenek megpróbáltatások, nincsenek harcok, nincs reménytelenségből reményteliségbe átcsapás, nincs szívfájdalom, amit alig vársz, hogy vége legyen és végre megölelhesd... Nincs küzdelem, egymásért sem, magadért sem. Nincs vágy, hogy fejlődj mellette, hozzá, érte és magadért, nincs semmi, ami arra késztet, hogy tiszta lélekkel, szeretettel, emelt fővel lépdelj érte és magadért az Úton...

Kellene?

És mit teszel szabad óráidban, perceidben? Más által töltődsz? Általa mit kapnál, ha nincs semmi, amiben fejlődhetnél mellette? Talán pont olyan valamiben kellene fejlődnöd, ami az egyhangúság által jön......... lehet. De mikor élsz? És mikor ébredsz fel végre, hogy CSAK AZÉRT KELL, HOGY KÉPES LEGYÉL KÜZDENI. Hogy teljesüljön az, hogy nem kaphatod meg, akárhogy is akarod? Hogy megmaradjon beteljesületlenség érzésed, ami a reményedet táplálja. Mindennél erősebb reményt, hogy egyszer majd biztosan beteljesül.......... igen. És akkor kezdheted olvasni ezt a szöveget a tetejétől, mert ott sem lesz más, csak ugyanaz. Mikor egyhangú lesz, mi tart majd életben?...

Meg ilyenek.... jó éjt, jó UTAT, csodás napfelkeltét NEKED és NEKEM...

Ezt kaptam :-) köszönöm:

"Nem hiszek a véletlen találkozásokban.A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni.Nem valami nagy öröm ez.Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá.Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés..Azt hisszük játszik velünk valaki.De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rendszer volt mindenben..."
Márai Sándor