Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


...mint ágtól a levél...

2008.06.04

Nagyon jót beszélgettem ma valakivel... Ismerős problémák és fázisok vetődtek fel nála, mint nálam régen...

Amikor érzed, hogy valami nem kóser a kapcsolatban, már rég tudod, és még időben tudod, hogy ez hova vezet. Elkezdessz mentegetőzni. Bár tudat alatt már rég felismerted, először elkezded mentegetni az illetőt, hogy "de majd lesz ő még olyan, mint amilyennek elképzeltem, mert hát..." Az idő pedig megy. És Ő nem lesz olyan... még több idő eltelt és még mindig nem olyan. Akkor magadat kezded menteni... "Nem baj, végül is, olyan aranyos és kedves, meg hát vannak azért jó estéink..." Azért csinálod, hogy nehogy kidrüljön, tévedtél és mást reméltél... És hol vannak a valódi vágyaid?? Hol van az, ami a lényeged, amit igazán akarsz? És főleg, miért nem tudatod a másikkal, hogy milyen kapcsolatot szeretnél és miben akarsz változtatni?? 
Ez egy őszinteségen alapuló játék kell, hogy legyen. Megtanultam, 30 évembe telt. Most már látom, hogy ha fáj is, jobb elmondani a dolgokat az elején, mint később sem. És igen, még most is félek elmondani... de meg fogom tenni mindig, mert fontos!
Félünk elmondani, hogy már nem szeretnénk ezt a kapcsolatot, mert félünk, hogy haragszanak majd ránk. Félünk, hogy majd mi leszünk a hibásak és inkább még átgondoljuk 66-szor, hogy biztosan jól döntünk-e, ha Isteni megérzésünket és valódi önmagunkat követjük, mert félünk, hogy elbaltázott döntést hozunk és meg fogjuk bánni azt... Tehát nem vállalunk felelősséget döntéseinkért. Inkább tűrünk és még tűrünk és még és még....... aztán egyszer csak pár év múlva rájössz, hogy hány év is ment el azzal, hogy remélted, hogy az üvegpohárból pöttyös bögre lesz?

Elfogadás... a másik is ember. Jól akarja érezni magát a kapcsolatban és valószínűleg mindent úgy tesz majd, hogy neki jó legyen. Ezért hát, ha ebből a feltételezésből indulsz ki, ha nagyon nem stimmelnek a dolgok köztetek, akkor ez később sem lesz jobb, hisz ő is úgy csinál, hogy jó legyen, meg te is és mégsem jön össze... Ehhez természetesen hozzájönnek még gyermekkorunk óta magunkkal cipelt hiedelmeink... de a lényegen nem változtatnak: FÉLÜNK. Mindig csak félünk... mikor merünk már kiállni magunkért és azért, amit igazán szeretnénk?