Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Serenity

2008.08.07

Épp futni készültem...

Kb. 1 km-re a starttól találkoztam Valakivel. Odajött a lábamhoz, nyávogott, hozzám dörgölőzött és nem engedett el... :-) megsímogattam és megtörtént, az a valami, ami azóta összekapcsol minket. Elindultam továbbfutni, de nem hagyott el, futott utánam. De úgy izomból.:-) Édesség volt. Megálltam párszor megsímogatni, és próbáltam tovább futni, de mindig követett. Aztán eldöntöttem, lefutom a pár km-emet és képzeljétek, legalább 2 km-t lefutott velem az az icipici mat'ka.:-) Aztán lehagytam idővel és úgy voltam vele, hogy ha visszafelé is ott lesz az úton, akkor jöhet! Visszafelé előbújt egy bokorból és ismét futás velem... :-) Kiválasztott engem...

Úgyhogy hazahoztam és megismertettem új környezetével.:-) Megteremtettük egymást magunk számára. Ő jó gazdit keresett, én jó cicát és lám! Ilyen személyiséggel még nem találkoztam. Szerelem lett első látásra. Szobatiszta, hallgat a hangomra, jön, ha hívom, játékos, értelmes, kedves. Nem megy be oda, ahová nem szabad, és mindezt nem fenyítésre, hanem MAGÁTÓL csinálja.:-) Rá vágytam. Pont erre vágytam. Szabadon engedem, de együtt megyünk az Élet nevű játékban.

Nemrég azonban megtámadták... Egy csíkos házimacskajellegű terminátor jött el és el akarta venni a piciny kis életét. Egy ragadozó volt, akinek a sötétben is világít a szeme, én láttam! Elkergetnem is - ami tiszta izzó, parázsló dühhel átitatott volt - nehéz volt. Fájdalmai voltak. Az egyik első lábára alig tudott ráállni... Bevittem a lakásomba és gyógyítgattam. Két nap múlva olyan volt, mint akinek semmi baja! Nagyon örültem, de elhatároztam, éjszakára még bennmarad.

Egyszer azonban kint felejtettem.... arra rohantak ki a többiek, hogy iszonyú nyávogás, visítás csap fel az éjszakában........ Alig tudták megfogni szegényt... Túlélte, de nagyon rossz bőrben volt. Ismét a DÖG támadott! Ezúttal sok helyen vérzett szegény kincsem. Nem voltam biztos benne, hogy megéri a másnapot, gyakran nyávogott a fájdalomtól. A hasán felfedeztem egy kb. 4 cm hosszú hasadást, ahol szétszakították őt. Nem tudott lefeküdni, ezért holt fáradtan, fájdalmak közt, szinte ülve próbált aludni. A szívem az övé mellett vert izgalommal, szeretettel, törődéssel, aggodalommal.... amire aztán rájöttem, nem lehet az enyém. Csak támogatni tudom, az aggodalmam nem segít rajta, sem rajtam. Nekiálltam gyógyítani, fölé tettem a kezem és tűz forró lett a tenyerem. Hajnal 2-ig csináltam, utána aludtam picit. Megígértem neki lefekvés előtt, hogy minden rendben lesz, ha ő is úgy akarja.

Reggel fekve találtam őt.:-) Szuszogott a kis hasával...:-) Édesen, álmatagon rámnézett, majd kb. 15 mp-es dorombolást adott nekem ajándékba! Aztán abbahagyta, mert fájt..... Nagyon boldog voltam és tudtam, innentől nem lesz baj! 9 életük van, van még vagy 8 legalább! Az állatorvos csak 11 felé tudott fogadni minket. Elmagyaráztam Serenity-nek, hogy mi fog történni. Hogy valószínűleg fájni fog. Meg kell, hogy emeljem, a doki is meg fogja vizsgálni és valószínűleg a szuri sem lesz kellemes. De megígértem neki, hogy jobban lesz és sokat játszunk majd. Mindezt gondolati képekkel is kommunikáltam felé. Végig az arcomat figyelte, ahogy beszéltem hozzá. Mikor véget ért a magyarázatom, megnyalogatt a mutatóujjamat, mint aki érti, amit hallott...... elérzékenyültem....... elindultunk.
Láttam, ahogy altatót kap, kimegy az erő a kis testéből és nyitott szemmel megpihen az asztalon, ahol utána összevarrták. Megnéztem. Közelről. Mivel kiválasztottuk egymást, összetartozunk.

Hazahoztam és délután tért magához... Nyitott szemmel aludt addig. Az altató hatására még oldalazva ment szegény az elején, de legalább már evett és éjjel ivott is. Másnap már sokkal jobban volt! És ez napról napra javult! :-)

Hogy mi van ma?:-))) Eszeveszett módon játszunk, gyönyörű hófehér és mozdonyfekete és tiszta a tekintete és rám néz és szeret és játszik és játszik és játszik...

Szeretet... tiszta, ősi, eleve elrendelt. Ez a legcsodásabb benne!:) És természetesen ő maga.

Serenity:)