Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szeretet és elfogadás egy trauma fényében

2008.02.09

Hogyan is lehetne szeretetet csempészni egy olyan élménybe, amely a "Jöjjön, aminek jönnie kell!" cím alatt került kifejtésre? 
Egy édesapát majdnem elveszíteni, de legalább is végignézni, ahogyan "elmegy" és "visszajön" nem volt egyszerű. 
A mindennapokban talán fel sem fedi magát igazán mélyen az az érzés, ahogyan egy családtagod iránt érzel. Néha meglehet, hogy idegesítenek a dolgai, nem értessz egyet a viselkedésével és talán néha még teljesen ellenkező dolgot is vallassz igaznak, mint ő. 

Aztán, amikor egy ilyen megpróbáltatás ér, találkozik végre igazi lényegünk. Ráérezünk egymás lelkére és könyörgünk, hogy adjon az Isten csak még néhány percet, órát, napot, hetet, hónapot, vagy évet, hogy - ami egyből világossá vált - az elvesztegetett időt bepótolhassuk. Mint egy kisgyerek, ahogyan könyörög bocsánatért és megígér mindent, csak, hogy ne történjen vele rossz. Csak azért, hogy még egyszer újra övé lehessen az, ami eddig olyan természetesen az övé volt és nem gondolt bele, hogy elveszítheti azt... 

Szép ám ez a fájdalom mélyén... Szinte fájón szép. Fáj a szeretet olyankor, de legalább jelen van! Az a kis lélekfonál, mely lélektől lélekig elvezet, ez tartja össze az embereket. Egy pici kis energia fonál, mely olyan erős........... leírhatatlanul erős. De amilyen erős, olyan törékeny is. Ha kell elvontatnál vele egy óceánjárót is a homokban! De ha sérelem éri, egy olyan érzés, amelyet valami "ránkhatás" által beengedünk legbelsőbb Szentéjünkbe, nagyon könnyen elszakadhat. A MEGBOCSÁTÁS az, ami újra összeforraszthatja ezt a fonalat. Ezt nevezhetjük megértésnek is, vagy elfogadásnak. Ha képes vagy olyan nagyszerű és nagylelkű lenni, hogy megbocsátassz valakinek, az egyik legcsodálatosabb dolgot viszed véghez. Nem csak egyszerűen megérted és elfogadod a másiknak azon percét, mikor neked rosszat okozott (akár öntudatlanul is). Hanem összekötöd a fonalat! Azt a fonalat, amely minden emberi lényt összeköt! Hatalmas szeretnivaló csoda megtenni egy ilyet, és igen, nagyon nehéz időnként. Mégis érdemes megtenni és átélni a vele járó áldást!

Úgy gondolom most, hogy MINDEN PERC ELVESZTEGETETT, AMIT NEM BOLDOGAN TÖLTESSZ EL! Természetesen, lehetsz néha dühös. KÉRLEK, LEGYÉL NÉHA DÜHÖS! Ember vagy! Éld meg magad és az érzéseidet! Jár neked a düh, jár neked a figyelem! Jár Neked Minden, amit csak kérsz magadnak. Mégis, ha alapvetően nem a szépre és jóra törekszünk, mi az, amiért ezen a bolygón élünk? Azt hiszem, a szeretet energiája az, ami mindent összetart és Minden Létezőnek Lényege. Neked is! :-) És igen, akkor is, amikor dühös vagy! :-)