Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyetlen vagy, mégis Minden

2008.11.13

Megihletett a téma, amiről olvastam. "Miért van az, hogy néha olyan idegennek, kívülállónak érzem magam itt a Földön és időnként azt érzem, hogy "haza" mennék?


Tegnap megkérdezték tőlem, hogy "Te miben hiszel?"

A kérdés nagyon elgondolkodtatott, mert nem mondhatnám, hogy van egy irányzat, egy vallás, egy eszme, amiben hiszek. Én kezdek afelé haladni, hogy ÖNMAGAMBAN hiszek. Számomra elképzelhető, hogy létezik a világnak, a valóságnak egy olyan egysége, amely tényleg arról szól, hogy minden EGY, és minden és mindenki egymáshoz kapcsolódik egy bizonyos energia által.

Valamiért elképzelhető számomra, hogy vagyunk néhányan, és egyre többen, akik picit többet látunk a szemünk elől elrejtett valóságból, mint embertársaink és ezért "tanításra", iránymutatásra vállaltunk "munkát" itt a Földön, és ezért érezzük, hogy a "hazánk" nem itt van, hanem odaát. Lehet, hogy az egész egy nagy tévedés. Lehet, hogy minden az! Csak azt érzem, hogy bizonyosság van bennem, ha erre gondolok. És nem akarok próféta lenni, sem mester, én csak én vagyok, mégis néha olyan erős, hogy úgy érzem, hegyeket is megmozgatnék. Néha pedig olyan gyenge, mikor nem tudok másra gondolni, csak a magamban megoldandó helyzetre. Néha addig nem állok fel, míg meg nem oldom magamban az adott kérdést, hisz akkor tudok igazán a külvilágra koncentrálni, ha belül rend van.

Lényeg, hogy én (és mindenki más ugyanígy) csak azt látom valóságként, amit én érzékelek és csak azt fogom megélni valóságként, amit én érzékelek a világból. Amit Te érzékelsz, én nem fogom fel valóságként, inkább "csak" egy véleményként, a dolgok egy más szemszögből való megvilágításaként. Ezért van az, hogy amit Te átélsz, az nem lehet az enyém! Együtt érezhetek Veled, de nem élhetem meg enyémként. Bár belénk rögzült kiskorunktól kezdve, hogy rossz ember vagy, ha nem sajnálod azt, aki szenved... de vajon attól jobb a szenvedőnek, ha a másik is rosszul lesz? Segíteni inkább erőnk teljében tudunk a másiknak, nem akkor, ha beleolvadunk a fájdalmába és leroskadunk mellé. Erősnek maradni ilyenkor persze nagyon nehéz.

Az idők folyamán átalakult bennem a vallás fogalma, főleg a katolikus vallásé. Nem feltétel nélküli hit van bennem, hanem érdeklődő és elfogadó hit. Hiszem, hogy van egy felsőbb Hatalom, de annak mi is részesei vagyunk, mi is teremtünk, mint Isten, és Földi megtestesülésünk csak egy ide, ebbe a dimenzióba időlegesen kivetített részünk. Elfogadom a vallási történeteket, amiket ismerek, de nem azért, mert feltétlenül elhiszem mindet. Azért, mert van benne alázat, szeret és mert reményt is tud nyújtani az embereknek, és mert gyermekkoromban a Karácsony, a Húsvét és Jézus meséi valahogy mindig növelték bennem a hitet, fogékonyságot a csodák és az energiák iránt. Szép Karácsonyi órákat töltöttünk együtt a családommal, és nekem a vallás ilyeneket adott. Ezért fogadom el, mert a gyermekeimnek is lehet, hogy ilyen sokat ad majd. Támogatja a JÓ-t. Persze van olyan része, ami fejemmel nem teljesen elfogadható, de ez nem tartozik ide, ettől sem utasítom el, hanem csak kihagyom ezeket a részeket saját vallásomból. Miért zavarjon engem, ha van benne olyan, amivel nem értek egyet?? Ha valakinek ez tetszik, hát csinálja, ez nem az enyém, ez az övé lesz.
Úgy gondolom, sok vallás részletei és lényege hasonlít egymáshoz. Úgy gondolom, sok nyelven íródott le ugyanaz, illetve néhány vallás egyéb fontos tényezőket is feltár, amelyekre a többi nem fordít figyelmet. Ezek érdekes gondolatok és ha tetszik, tedd magadévá, élj úgy, ahogy szeretnél!

Ez a fajta "szabadság adás" részemről talán felületesnek, nem törődömnek tűnhet. Mégis, miért kellene nekem azzal foglalkoznom, ami másnak a megoldására vár? Én nem oldhatom meg más helyett, nem is gondolkozhatok más helyett. Megmutatni meg tudom, mi van bennem, ha kéred. Ez az oldal is erre hivatott. Én is olvasom másét! Ha irritállak, idegessé teszlek, vagy csak utálsz, ne nekem támadj, mert a támadás alapja mindig félelem. Vizsgáld meg, miért keletkezik benned ez az érzés?? Ez NEM RÓLAM SZÓL, HANEM RÓLAD. A te érzéseid, nem az enyémek. És ha nem tudsz tőle aludni, én attól még jól alszom. Ha nem értesz velem egyet, az pedig nem baj. Tökéletes!

Megírok olyan dolgokat ezen az oldalon, amik számomra fontosak. A választás a tiéd. Olvasod-e, vagy sem. Ha itt ülsz és olvasod, nézd meg, miért teszed. Szeretsz? Boldog vagyok. Utálsz? Én akkor is boldog vagyok, legfeljebb végiggondolom, mit okozhat ez benned. De attól még nem bennem okozódik. Ez saját felelősséged.

Bennem rengetegféle érzés sokasodik, igyekszem megélni őket. Van, hogy félek tőled, van, hogy imádlak, milyen nagyszerű vagy. Mindig épp attól függ, hogy látom magam és a világot, ezáltal Téged.

Mindannyian egyediek és különlegesek és MÁSOK vagyunk. Te így emésztesz meg dolgokat, én másképp. Én tornázom és energiát használok saját regenerálódásomra, Te lehet, hogy alszol, vagy eszel, hogy feltöltődj. Én lehet, hogy sírok akkor is, ha csak épp érzékeltem egy változást, amin nehéz volt átvergődnöm, te lehet, hogy csak akkor sírsz, ha veszekszel valakivel és már nincs más választásod. Szóval minden más. Nem tudom, Te hogyan csinálod, de nem is kell tudnom, mert ez mind a Tiéd. Csináld úgy, ahogy hiszed, hogy neked használ. Hisz mind mások vagyunk, más a személyre szabott megoldásunk. (Mégis EGY.) Akik közelebb állnak hozzám, azoknak nyilván kicsit jobban szeretném megérteni működésüket, mert közvetlenül hatnak életemre. A távolabbiakénak pedig nagyon örülök, ha megosztják velem, mert ezt is ők döntik el.

Minden relatív és minden attól függ, Te hogyan látod. Azt hiszem........ ezt hiszem.... ezért van annyi színes ember és megoldás. Ettől olyan szép a világ és nem kell, hogy mindenben egyetértsünk, de csináld úgy, ahogy én akarom, oké?. ;-)))

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.