Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Felnyitod a szemem?

2008.09.19

Tegnap este szembetaláltam magam a saját gondolataimmal. Olyan tükörrel ültem szemben, aki jól mutatta, milyen vagyok, hol tartok. És belekérdezett pontosan a közepébe és tudom, hogy amikor fáj, amikor kényelmetlen és kellemetlen és legszívesebben megmagyaráznád, hogy de neeeeeeeeeeem teljesen úgy van az, akkor talál valaki pont a közepébe! Kérlek Téged, hogy mikor a legrosszabbul esik valami, azt azonnal vizsgáld meg! Mi a valóságalapja? Miért érint sz*rul, miért ilyen pokoli kín még hallgatni is? Azért, mert szemben áll az egód legfelsőbb Éneddel! Épp szemben állnak egymással a dolgok benned! Az igazságérzeted harcol, hogy minek cseszegetik azt a részedet, mikor Te hiszed, hogy az úgy jó és rendben van!???

Csakhogy van egy külső szemlélő, aki valamiért másképp lát Téged, máshogy látja a helyzetedet és igenis meg fogja világítani neked azt, amiről nem akarsz tudomást venni! A legnagyobb segítséget kapod ilyenkor, mert olyat hallhatsz, amit Te magad talán észre sem vennél, mert elfogult vagy, mert mélyen benne vagy (nyakig) a közepében. Ne félj, nem akarnak bántani! Csak ez igenis bántó, és azért fáj, mert felismertél valamit, amit már érzel, hogy nem teljesen őszintén vagy benned úgy, ahogy. Már kezded kapisgálni, hogy talán hazudsz magadnak és saját magad arcon csapni elég........ szzz, ...... hát hogy is mondjam, ciki........ gáz....... shit.....

Ezért örülj a kritikának, ne csapj vissza, mert ez arról szól, aki ezt mondja neked. Kapd el az információt és akármilyen kényelmetlen, tedd el és gondold át, mert üzenete van! Mindig üzenete van, ha valami rosszul esik!