Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magány

2008.04.19

A magány egy furcsa varázslat. Elfüggönyzi előlünk azt, amik valójában lehetnénk. Egy tudatállapot, melyből kitörni néha igen nehéz. Csak arra tudunk gondolni, mennyire hiányzik a másik, milyen jó lenne most valakivel ezt, meg azt csinálni. Olyan valakivel, akivel igazán élvezet a lét. 
Ilyenkor valójában mástól várjuk a megoldást. Gondolj bele! Ha veled van valaki olyan, akivel élvezet lenni, az miért olyan jó? Mert feltornázza az energiaszintedet! Nem magadtól jössz helyre, hanem segítséggel. Ez által megszokod, hogy mindig mástól várd, hogy feldobjon. 
Úgy érzem, nehéz megtalálni az egészséges egyensúlyt. Hiányzohat valaki úgy is, hogy jól vagy, és úgy is, hogy belebetegszel. Ez utóbbinál nem is akarsz jobban lenni. Hisz, ha akarnál, megtennél magadért sokmindent. Tudatosan sokat lehet javítani a magány állapotán. Ha viszont nem is akarsz tenni ellene, belesüllyedsz és csak sápítozol, hogy "de jó lenne, ha itt lenne", "bárcsak megölelne újra olyan szeretettel, mint régen". :-) Igen. Én is ebben vagyok most, ezeket gondolom. Csak végre ébredezik bennem a szunnyadó Önmagam, akit feláldoztam egy kis szenvedésért. Úgy akarok jól lenni, hogy jókedvűen, egyensúlyban találkozhassak azzal, akit/akiket szeretek. Ez most nehéz nekem. Kódolva el van rejtve bennem egyfajta egyedüllét utáni vágy. Aztán persze szenvedek benne. De párosan valahogy olyan biztonságot nyújt egyedül lenni kicsit. A tudat, hogy van egy párod csodás érzés. Most kezdem csak felfogni, mennyit kell küzdeni ezért. Nem rögtön az a megoldás, hogy ha valami nem tetszik, vagy nem megy jól, majd mással biztosan jobb lesz és el kell dobni magadtól az egészet. A mai világban úgy gondolom, talán ez a legnagyobb gond. Mindenben az egyszerűbb megoldás a megoldás. Megválni attól, ami nem működik, és "venni", választani egy jobbat. Ha a Hi-fi-d elromlik, veszel egy újat inkább, hátha az tökéletes lesz.

Erről eszembe jutott valami. Hallottam, hogy Michael Jackson gyermekének soha nem adta oda kétszer ugyanazt a játékot. Mindig, minden alkalommal másikat kapott. Szegény kicsihez nem volt, ami hozzá nőjjön. Nem volt ideje egyetlen játéknak sem átvenni a kicsi rezgéseit, megtölteni magát a kicsi energiájával, ami által jobban hozzá kötődik majd. Nem lehetett egy kedvence, amihez emlékek fűződnek. Nem tudom, ez így van-e még... Hát nem érdekes? Úgy hagynám, hogy hozzám nőlj...

Lényeg, hogy sokat tanultam az utóbbi 3 és fél évből. De főleg ezen időszak második feléből. Nehéz beépíteni az életünkbe a változásokat. Magunkba főleg nehéz beépíteni, ha mindig is egy bizonyos értékrend és gondolat-, érzésmenet szerint működtünk. A legnehezebb talán az a változtatás, amit érzékelésünkben, érzéseinkben akarunk megváltoztatni. Ezek nehezen épülnek be, mert minden dologra van egy érzelmi reakciónk. Hogy ez más legyen ezen túl, talán részleteznem sem kell, mert érzed, nagyon nehéz. Másképp reagálni érzelmileg talán csak úgy lehet, ha tudatod segít. Ha tudatosítod magadban a dolgok okait és felismered, mi az, amire már nincs szükséged többé, a változás elindul. Innen a tudatosság segíti még egy picit, aztán beépül, ha szerencséd van. Visszaesni könnyű, tudom. :-) 2-3 hónapig simán ment minden és határtalanul boldogok voltunk. Aztán elromlott valami. Illetve talán előjött az igény, hogy szívem-lelkem legmélyebb bugyrainak kedvezve megkeressem azt, amit valóban nekem szánt Ég. Innentől kezdve nem voltam mindig Jelen, ami pedig nagyon fontos lett volna, MINDIG AZ! 
Amíg képes voltam egyfolytában jelen lenni, meg tudtam telni szeretettel és elfogadással. Az elkötelezettség hiányzott belőlem, már tudom.

Igen, hiányzik A társam. Lehetek egyedül, jó egy darabig, de csodaszép a másikkal karöltve végigmenni a nehézségeken. Bár ez csak akkor igaz, ha alapvetően jókat vársz és jókat kapsz a másiktól. Ha hozzá tudsz bújni akkor is, ha gond volt köztetek, mert érzed, hogy alapvetően szeretitek egymást. Biztonságban lenni érzelmileg az egyik legnagyobb kincs számomra. Talán túl sokat várok el a másiktól ez által? Kérlek, írd meg nekem, ha így érzed. Hozzá tudsz szólni...

Köszönöm!