Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nos... felborultam.

2008.07.22

Magam sem tudom, miért és hogy hol került homokszem a gépezetbe, de felborultam. Egyik kéz nem tudja, mit csinál a másik. Illetve teremtek és ellenteremtek egy időben. Mintha szükségem lenne rá, hogy időnként megboruljon a rendszer, mert megoldom, hogy így legyen. És bekövetkezik. Szinte észre sem veszem, hogy bevonzom, megteremtem, de jön és szinte mindent visz. Aztán magamhoz térek kicsit és jobb minden.

Tudom már, hogyan működik és sehol nem olvastam még vissza a saját gondolataimat úgy, mint egy kedvenc weboldalon, a nyolcadik fejezetben mai dátum alatt... Köszönöm, hogy szavakat adtál a számba... 
Ettől olyan baromi nehéz, mert van még olyan nem tudatos rész, amivel ellenteremtek magamnak. Szeretnék éppen ezért minél többet tudni onnan a tudattalanból, hogy egyre kevesebb erőfeszítésbe teljen teremtenem. Most még időnként baromi nehéz. Szili, Te azt mondtad, hogy abba fektetünk baromi nagy energiát, hogy fenntartsuk azt, hogy rossz nekünk... Most mégis úgy érzem, az igényel borzasztó nagy energiát, hogy fenntartsam a pozitív oldalt, a vidámságot és azt a tudatállapotot, hogy Mindenható vagyok. Mert az vagyok, ez már biztos, éreztem, milyen fantasztikus érzés együtt úszni a teremtés hullámaival. Fantasztikus és működik!! Tényleg, éreztem. Csak baromi sok energiát elnyelt tőlem, nem is értem, hogy lehet ezt bírni és hogy mit csinálok vajon rosszul, mert ennek elvileg alapból könnyen kellene mennie....... Hogy is van ez valójában?

Na jó, akkor most elengedek mindent és várom, hogy jöjjön, aminek jönnie kell..... ez nem jó így? És akkor ki teremt, ha én elengedek? És mikor engedjek el és mikor irányítsak?

Azt akarom, hogy elfogadj! És azt akarom, hogy elfogadjalak! Úgy, ahogy vagy! Nem akarok parát, hogy mi lesz, ha így és úgy viselkedem!! Hogy mi lesz, ha majd megtudod, hogy ilyen, vagy olyan vagyok.......... nem könnyű, ha eddig úgy éltél, hogy ez számított......... igazából ezt csak el kell engedni, nem kell megváltoztatni. Néha nem is tudom, melyik nehezebb...

KVT-sek szeretlek Benneteket! Nagyon! Köszönöm a sok élményt, hihetetlen volt! Nagyon durva! Talán ha találok rá emberi szavakat, mondatokká formálom majd itt, ezen a "szent" helyen. Mert minden hely szent és minden élőlény szent és minden időegység szent és minden szent, ami létezik.:-) (na végre egy mosoly jel, ami automatikusan és észrevétlen bekúszott a sorok közé)

Hogy mi lesz holnap? Nem tudom. De egy biztos, szeretek, nagyon szeretek! :-)