Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Önző vagy!

2008.09.25

"Önző vagy!... Néha azt érzem, hogy (küzdelem, odaadás, felelősség, szenvedés) ezeket te nem kellően éled meg, vagy eldobod magadtól, mert akkor nem találod a pillanat örömét..."

:-) ezt kaptam.

A pillanat örömét abban lelem, hogy élek! Abban is, ha dühös vagyok, ha szenvedek, mert legalább érzem, hogy élek. 
Szenvedés... sokat szenvedtem már és rájöttem, hogy minden szenvedést én generálok magamnak. Megértettem lényegét a gondolatok és gondolkodás rendszerének, ezért már nem úgy szenvedek, mint régen. Tudatában vagyok, és képes vagyok kezelni magmban. Gondolataid kis átrendezésével egész napod vidám és boldog lehet! Miért hagyjam én, hogy egész nap szenvedjek, ha már az elején képes vagyok kezelni???

Odaadás... imádok odaadó lenni, gondoskodó. De önző is vagyok és azt teszem, ami számomra a legjobb. Mindig figyelemmel vagyok másokra, de csak olyan mértékig, ameddig nekem is jól esik. Nem fogok olyat tenni, amikényszer, vagy számomra korlátozást, rossz érzést, bezártságot kelt! Miért lennék én önmagam ellensége, hogy olyat tegyek, ami nekem nem jó érzés? 
Szeretem látni, ha valakinek jól esik valami. Ez nekem jól eső érzés. De itt is önző vagy és vagyok, mert azért teszed ezeket, hogy te jól érezd magad, mert ezzel te leszel jó fényben feltüntetve, ha látszólag nem is ezért teszed. Ettől jó embernek akarod érezni magad, ezért van. Na meg azért is, mert szereted a másikat. Sokmindent teszünk ám a szeretet nevében. De ez nem szeretet. Ez odaadás, ez egy tevékenység, ami azért van, mert nekünk nagyon jó!!! Az csak melléktermék, szuper termék, hogy a másiknak is jó.... szerintem.:-)

A felelősségről... ez a rész talán a legbonyolultabb bennem. Nehezen leírható... talán kevesebb felelősséget vállalok a dolgokért, mint azelőtt. Illetve átalakult bennem a felelősség fogalma, ez ezért lehet. Úgy gondolom, csak azért válsz felelőssé, amiről HISZED, hogy felelősséggel tartozol. Egyedül azt gondolom, a saját életedért és tetteidért vagy felelős, semmi másért. A kisbabádról, ha gondoskodsz, azt megteszed szeretetből, a felelősség a tiéd, igen. Hivatalosan, leírások alapján, meg a társadalom alapján. De beszámolni azért bárkinek, hogyan bánsz a gyermekeddel nekem valahogy fura... Ha az elméd normális, márpedig legtöbbünknek az, akkor úgyis jól bánsz a gyermekeddel, illetve úgy, ahogyan azt gondolod, jó neki. 
Ha valakit felelősségre vonnak valamiért, az olyan... talán bonthatjuk több részre a felelősséget. Nézzünk meg egyet. Van olyan, mikor rád bíznak valamit és te pl. elhagyod, elrontod, stb. Akkor vajon, ha az Isteni tervet nézed, nem úgy alakult minden, ahogyan lennie kellett? Nem azért került az a valami a másik kezébe, mert úgy tudott a tulajdonosa megélni mindenfélét, ami annak sérüléséből, elvesztéséből származik? Ezzel együtt én is hiszek ebben a felelősségben, azaz alkalmazom is, mert ha valakire rábízok valamit, annak bizalmat adtam és a felelősség az övé, mégsem érzem felelősnek, ha valami rossz történik, csupán az eredményt figyelem meg és esetleg dühöt érzek, mert elhagyódott az az izé, amit rábíztam. Ebben is fejlődöm még, hogy ne az emberre haragudjak, hanem a történésért legyek dühös. Igyekszem nem azonosítani az embert a tettével... ezt többszáz oldalról vizsgálhatnám még, nem jutok tiszta, megfogható eredményre magamban. De kösz a véleményt!:-)

Küzdelem. 
Folyamatosan küzdök és ebből szeretnék alábbadni egy kicsit. Magammal küzdök, hogy megváltoztassam magam, pedig egyszerűen jön magától, ha hagyom. Így hát az öröklött küzdési ingert mostanában elengedni igyekszem. 
:-)) Kisebb koromban volt olyan, hogy a kistesóm hazajött a suliból és mesélte, hogy bántotta ez, meg az kisebb dologgal, nem fizikálisan. Bennem olyan tornádó ébredt fel belül, hogy kundaliní kígyó jellegű energianyaláb kúszott fel azonnal a fejemig és elindulni láttam magam a "tettes" háza irányába. Szinte lefogtak, hogy ne menjek. Az igazságérzetem erős és nem szeretem, ha bántják a szeretteimet. Ki szereti? De az is világos már, hogy rajtad múlik, mit fogsz fel bántásként!!! Tehát a hugomat nem bántotta senki (talán a szándék volt bántó). Valakinek a szájából elhangzott egy szókombináció és hugi választja meg, hogyan reagál rá. Ő megsértődött, sajnálni kellett, én voltam a hős, aki pedig pont jókor, kiadhatta volna az egyébként tök máshonnan szerzett dühét.... Hát ennyi egyenlőre.

Talán további kifejtést is eszközölök még. Perverz módon tetszik a nekemrontós "üzenet".:-))