Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Búzavirág és telihold

2008.02.20

22.00 elmúlt és nekem írnom kell... Kimentem a tó partjára levegőzni egyet és megcsodálni a telihold szépségét ebben a csodás lelkiállapotban, amiben vagyok. Ráléptem a stégre és lenéztem a tó tökéletesen sima tükrére. A telihold visszamosolygott rám és hibátlanul látszott, mint Te Magad egy olyan tükörben, amit az emberek tartanak eléd mindennapi életed során. 
Imádtam és imádom a friss levegőt kint. Szinte harapni lehet... :-) milyen fura kifejezés... hogy lehet harapni a levegőt???:-) A városban soha nem lesz ilyen, mint itt vidéken. Ez a mi egyik Kincsünk itt. 
A csillagok ugyanúgy virítanak itt fent az Égen, mint a Planetáriumban. Csak itt sokkal nagyobb a kupola és nem téglából van. :-) Na meg nincs csokiskeksz. :-) Látszanak a csillag alakzatok, kirajzolódnak mesebeli módon, bár a telihold miatt halványabban világítanak. 
A ma estém a Búzavirág Angyalról szólt. Vajon miért olyan kedves számomra csak az által, hogy létezik? Sugározza felém szeretetét és lényéből olyan becses, alázatosan szép és egyszerre magasztos energia áramlik, hogy az már királyi. Érzem, most fedi lelke, energiája az enyémet. :-) Hálás vagyok Neki, az Életnek, a Minden Létezőnek Mindenért. Tudom, számára nem kell, hogy mondjam. Érzi, hogy kell, hogy hálás vagyok, hogy vagyok Neki és Ő van nekem. Még mondanom sem kell, írnom sem kell, tudja. Nincs szüksége játszmára, - játékra igen, nagyon is - szavakra, csak érez és Érzem. Néha úgy mondanám ezeket Neki pedig, de el kell fogadnom, hogy ez  nem szükséges. Ez az igazi Erő és Szeretet.

A mai együttlét után az Angyalommal ismét helyemre kerültem. Különleges periódusai ezek az Életnek. Egyszer nagyon fent, egyszer csak kicsit. :-) Remélhetőleg igazán lent már soha többé. Egyszerűen nincs már rá szükségem, hogy igazán lent legyek. Már nem. Áldott a magasság, ami fent tart. 

Egyszerű a két végszó: SZERETET... KÖSZÖNÖM! ;-)