Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ezt mind a szemedbe!!!

2009.02.02

Tudom, hogy mindent én teremtek meg magam körül.

A káoszt is.

Volt is nagy.

Most elült.

Mély, néma csend honol és benne a bizonyosság. Hogy csupán a döntés, hogy kitartasz döntésed mellett, mely időnként előre visz...

Két férfit szeretek egyszerre és még mellette ki tudja hányat!!! Csak mindet másképp! Miért nem lehet pusztán szeretni a Földön Mindenkit és úgy élni, ahogy akarok? Azzal lenni és akkor, amikor akarok?

Durva dologra jöttem rá tegnap éjjel... nem akarok felelősséget vállalni egy kapcsolatért. MÉG NEM! Csak úgy létezni benne kötelezettségek nélkül..... milyen más fajta szabadság van még egy kapcsolatban a Földön? Ha tudod, írd meg kérlek, hogy lássak, tanuljak, tapasztaljak, mert változni akarok.

Szeretnék az ideálnak megtanulni örülni! Annak, hogy férj, ház, két autó, két-három gyerek, kutya, macska... De egyenlőre olyan, mintha nem akarnám ezt létrehozni. Miért van, hogy azt érzem, ha lekötöm magam valaki mellett, nem tapasztalhatok már mással bensőséges élményeket? MIÉRT KORLÁTOZZÁK LE MAGUKAT AZ EMBEREK??????????? ÉS ÉN? ÉS TE? Mi benne az igazi öröm? Én akarok tartozni valakihez, de szabad is szeretnék lenni. Azt a fogalmat építgetem, amelyben szabadon szárnyalhatok a társam mellett, ahol ő is szabad, de érezzük, hogy együtt akarjuk tölteni az időnket, leélni az életünket, vagy legalább is jó részét...

DURVÁN LEÍRTAM, AMI VAN? LEHET! DE ÉN LEGALÁBB BEISMEREM, HA FÁJ IS... és hidd el, fáj........ fáj, hogy nem vagyok átlagos, hogy nem állok be a sorba.............. néha lenézem magam ezért! Érted ezt? Elítélem magam, mert nem állok be a sorba családolni.......... durva. És igen, ez a durva, de még mindig legalább beismerem, mert kezdem igazán megismerni és felvállalni magam...... én MÁS vagyok. De nem úgy, mint a homoszekszuálisok. Hanem úgy, ahogy Te, vagy akárki más. Olyan más, ami SAJÁT MAGAMNAK FURCSA!!!

ÉS IGEN!

UTÁLOM, HOGY KÉRDEZED, HOGY "NA, MI VAN A PÁRKAPCSOLATTAL? HÁZASSÁG, GYEREK?" Miért jobb neked, ha már végre megtalálja "szegény" K. azt, aki elveszi feleségül?????????????? Elárulom, többször is megkérték a kezem. Lehet, hogy épp csak én nem vágyom erre? Még nem!!!!! De érzem, hogy alakul és hamarosan akarom majd igazán, szívből!!! Én másképp akarom, mint TE, TI! Tök másképp és boldog vagyok így is! Igen, még egyedül is! És hadd legyek, aki vagyok, mert már nem érdekel, mit gondolsz rólam! Én akkor is én vagyok és lesz@rom, ki merre és miért? Nem tetszem pár nélkül? Házasodj Te! Ne találkozz velem! De elárulom, nem csak spiritualitásról és önismeretről tudok beszélni, hanem akármiről, ami érdekel és csak létezik a Világon! Akár családról és gyerekekről is! Sőt, gyerekekről csak igazán, mert valami furcsa módon imádnak!!!! És Te is imádnál és fogsz is, ha beszélgetünk kicsit, mert a Világnak hagyom, hogy elnyomja szenvedélyemet, de mikor végre kiengedem, magammal sodorlak Téged is, mert nem hagyom, hogy besavanyodj!!!! Ezért vagyok itt! Hogy újra és újra felálljak és állva tapsoljalak magammal együtt, mert ez itt nehéz, kurva nehéz nekem időnként, mégis megoldom és a rendszerösszeomlásból új ÉLET ÉS VILÁG születik!

Köszönöm, hogy elolvastál........ gyerünk ÉLNI! ;)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

válaszka

(Katesz, 2009.02.11 18:16)

Kedves Heni!

Nagyon köszönöm a bejegyzést... nagyon jó meríteni belőle. :-) igen, ÉLNI akarok és fogok. Egyszerűen látom már, hogy nem megy másképp, azt kell tennem, amire hivattam...
Legyen szép napod!

Nem csak Te

(Heni, 2009.02.10 18:09)

vagy más. Kezdem azt gondolni, hogy ez az érzés mindenkiben benne van, kérdés, ki mennyire nyomja el magában... Generációk óta belénknevelték, hogyan kell 'normálisan' élni, csak anya és apa nem mondta el, hogy ez a normális élet nem maga az Élet. Lehet, hogy saját maguknak sem vallják ezt be...

Ismerek olyan lányt, aki úgy érez, ahogy Te leírtad, s most már úgy is él. Aztán szerelmes lett közben, és gyereket akar, holott tudja, hogy az ember nem marad mellette, hogy nagymama korában fogja neki a gombolyagot, míg ő köt. Tudja. Biztos érted, mit hordok itt össze. És így jó nekik. Csinálják, amíg mindketten építkeznek belőle, és aztán majd az élet úgyis hozza a következő lépcsőt. A lényeg, hogy megélnek minden pillanatot. Szóval nyugodtan ÉLJ!

jahh...

(Katesz, 2009.02.10 14:48)

Igen, Lük, nekem volt durva beismernem és kimondanom Önmagamnak ezt az egészet... :-)

Utólag visszaolvasva már csak leírtam volna és kész! De tudod, mikor megszületik, érzelmi kísérettel.... na az fincsi! :-)

pusz

Szembe?

(Lük, 2009.02.10 14:33)

Ámen!
Bár ez nekem még távol van a durvától...
:))