Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lendületből nekifutós, elugrós

2008.09.22

Ma már aztán... uhh! Durván könnyű vagyok...  olyan könnyű, hogy ha elugrom a Földről, lehet, hogy Hold szindrómának lesznek tanúi a körülöttem állók, mert ugranék helyből, vagy 5 métert. :-) Boldogan figyelem az életemet és a körülményeket, amik percről percre érnek, mert mind ajándékot tartogat, mind hat rám és mind MÁSKÉPP! Fantörpikus!:-)

 Szabadulnak fel a dolgok és még nincs vége... :-)

Mit is írhatnék, mikor sikerült újra, sokkal jobban rálátnom az életemre és a bennem zajló dolgokra és megértettem magam végre? Mit írhatnék, mikor az történik, hogy engedem érezni magam és engedem szívem szavát köveni magam? Ez elég bátor dolog. Azért nehéz, mert mikor jól vagy, az eddig rossznak tűnő dolgok is jó fényben tűnnek fel, és hogyan is tudnád őket könnyen elengedni, mikor már nem zavarnak, de tudod, hogy nem ez az utad...? Fontos, hogy most csak azt nézzem, ami számomra jó és következetesen TEGYEK azért, hogy még jobb legyen. Az Univerzum itt van, teremt nekem, illetve teremtek magamnak, és gondolataim hatással vannak MINDENRE, amit csinálok, ami ér engem. Talán elég első lépésben az is, hogy következetesen gondoljak arra belső tűzzel, amit szeretnék, aztán már csak lépnem kell és kitartani amellett, amit teremtettem, ha az jó nekem.

1. Kérd és megadatik!
2. Kitartás a hitben, légy hálás mindenért őszinte szívvel.
3. Cselekedj, ha ott a pillanat!
4. Élvezd a manifesztációt... :-)

Kezdem engedni, hogy "csak" én számítsak. Ez nehéz valaki olyannak, akit sokáig és soxor befolyásoltak mások. Illetve annak, aki ezt hagyta... :-) Hogy tiszteljem magam annyira, hogy azt teszem, amit ÉN tenni szeretnék. Ne nézz így és ne kételkedj! Inkább bátoríts, mert ez még zsenge bennem és néha olyan, mint a "maszületett" őzike, aki alig áll a lábán, most teszi meg első IGAZI lépéseit. Persze, mondhatnám, hogy áldozat vagyok, de ... :-) NEM VAGYOK. És nem is áll szándékomban többé az lenni. Teszem, ahogy jön, csinálom, ahogy bírom és ez a legtöbb. Ez MINDEN. Higgy már bennem végre, mert én végre kezdek igazán hinni magamban. (Igen, nem tudtam leírni, hogy hiszek magamban 100%-ig, mert az nem lenne igaz. De legalább minden nap kicsit többet teszek érte.) 
Én nem vagyok Te, hála Istennek és nem is leszek soha. Élvezem azt, aki vagyok! Kurvára becsülöm magam a SZÁMOMRA nagyon is sok munkáért, amit magamon dolgozom. Van egy tempóm a fejlődésben, amit szintén szeretek. Nagyon, nagyon szeretem magam az összes kis hibámmal együtt, mert így vagyok AZ, aki vagyok, így vagyok egész és teljes. Az igyekezetemmel, a kritikáimmal, a bután vállalt őszinteségemmel, a kiakadásaimmal, a függőségeimmel, amiket épp felszámolok sorra, a bűntudatommal, a lelkiismeretfurdalásommal, a nevetésemmel, sírásommal, a bizonytalanságaimmal, az elszántságommal és azzal az édes ostobasággal, hogy gyenge vagyok.:-))))))))))))))) vicces!