Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ő és Én, meg az Élet

2009.01.06

Nehéz elhelyeznem magamban, mit miért teszek...

Ha elhagyom, már sokadszor, az nagyon fáj... ha nem megyek bele újra Vele a kapcsolatba, az is nagyon fáj.... hogy akkor miért nem teszem? Azért, mert van bennem egy olyan érzés, hogy minden áron meg akarom szüntetni a láncot, amit őseim magukkal vittek. Olyan kapcsolatban akarok létezni, amit igazán élvezek minden oldalról... Nem akarok megelégedni kevesebbel. Nem akarom tovább vinni, hogy valami olyan kapcsolatba szülessen bele gyermekem, ahol érzi, hogy szülei nem teljes lelki kapcsolatban élnek.

Felmerül a kérdés, hogy azzal, hogy megszakítom ezt a kapcsolatot, illetve pontosítok:  hogy nem megyek bele újra, ezzel vajon elkerülöm a megoldásra váró feladatot, vagy pont az a feladat, hogy ne küzdjek már magammal egy olyanban, amitől képes vagyok én jobbra is....... ezt nem látom még tisztán. De van bennem egy körvonalazódni látszó érzés, hogy ez az a láncszem, amit el kell szakítanom ahhoz, hogy megmentsem a gyermekeimet és unokáimat és..... ettől olyan nehéz, mert ez itt AZ a kapcsolat...... Már 4 és fél éve.... felismerem, hogy nagy dolog, igen.

Azért is olyan nehéz, mert úgy érzem, életem végéig vigyáznom kellene rá, mint a fiamra..... nagyon durva érzés! Úgy érzem, nélkülem meghalna...... és minden alkalommal "megölöm", mikor nem-et mondok........ mégis teljesen mély meggyőződésből teszem ezt fájdalmaim ellenére...... és ez elég...... sz@r.......

....de inkább ezt választom a NAGY ÜGY érdekében...... a nagy projekt. Hát nem fura? Lehet, hogy mindez csak a fejemben létezik...... mégis, mivel az én valóságom, így élem az életemet.

Nem szabad tovább cipelnem azt, hogy csak általam lehet boldog. Imádkoztam érte, hogy legyen az...... és mikor az lehetett volna, megőrültem és féltékeny voltam. Legszívesebben keresztbe tettem volna nekik, hogy azt érezhessem, az enyém újra... hogy még mindig fontos vagyok neki és szeret... Csúnya.... birtokló.
Most újra imádkoztam érte és már nem állnék útjába..... úgy érzem, kapcsolatunk csodás pontra emelkedhet, ha mindketten megtaláljuk boldogságunkat....... nehéz úgy, hogy tudom, képes vagyok elmerülni benne akármikor, akárhol találkozunk.... mert szeretem és mert Ő AZ, akivel dolgom van, nagyon, nagyon jelentős feladatom és köszönöm Neki és a Minden Létezőnek, mert megmutatja, mi a feladatom. Én meg végre akarom hajtani, ha beledöglök is, mert a célon kívül semmi más nem érdekel........

Mi lenne, ha élvezném az Életemet és közben "cél"-oznék? Hisz az Élet értelme a vidám, boldog megélése annak, ami történik....... illetve az, hogy tudj örülni is.... sőt, főleg örülni és boldognak lenni a feladatok közt történő lavírozásban......

Ezen vagyok...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

pusszmák

(Tita, 2009.01.27 13:57)

2