Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2008-05-17 szombat

2008.05.17

Ma vitorlásrepültem... szálltam a széllel, mint a madár. A felszállás kicsit erős volt, :) de nem vette el a kedvem a dologtól... Hófehér könnyű kis géppel szálltunk, nagyon szép volt, igazán. Jobban féltem tőle, mint amilyen volt végül. :)

Úgy látszik máshonnan is el kell szállnom. Nagyon fáj bár, de be kell látnom, hogy most nem megy. Most nem... Majd talán egyszer. Most még nem tudom elképzelni az életemet nélküle, de idővel biztosan sikerül majd. Átitatódott az életem Veled, igen, Veled. És mivel sok jó része is volt, nehezen múlik. Nagyon makacs... Az általam problémának vélt dolgok miatt azonban nem fókuszáltam a jó dolgokra. És ha az ember nem ad bizalmat a másik félnek, azt biztony megsínyli egy kapcsolat. Elfelejtettem, kit is ismertem meg akkor régen. Elferdültek a dolgok és én most hiába sírom vissza azt, ami régen jó is volt. 
Igen, volt benne sok rossz is, de azokat hamar elfújja a szél...... már nevettem is azon, hogy basszus még ezt is kibírjuk együtt...... és most nem. Rájöttem, nem vagyunk együtt, én mégis így érzek... Amíg ez van, addig nehéz továbblépnem. Nyitottam volna már, de még nincs itt talán az ideje. Megyek tovább szeretettel a szívemben és csak remélem, hogy hamarosan igazán boldog leszek.

Ma esküvő van itt nálunk, jó közelről szemlélhetem. Nemrég nekem is volt részem leánykérésben. Abban a helyzetben természetesen nem jött össze az IGEN válasz. Nem voltak olyanok a dolgok bennem. Nem volt bennem remény... most van. Fura, nem? Most remélem, hogy megtalálom végre azt, amit kerestem. Mert ha másért nem, ezért majdnem minden megéri.