Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2008-05-19 Hétfő

2008.05.19

Ellentmondások... ellentmondás, amikor az van benned, hogy boldog akarsz lenni végre és nem teszel érte semmit. Csakhogy volt olyan, mikor nem kellett tennem érte (illetve észre sem vettem, mit tettem érte), magától jött! Most nem akar jönni, vagy csak nem hagyom és csak a fejemben vannak gondok, nem tudom. Nem tudom, meddig bírom ezt így...

Az is ellentmondás, mikor pl. azt mondja valaki, hogy el tudja képzelni velem az életét, a következő percben pedig azt, hogy túl akar jutni ezen az egészen... én hagyom, legyen így. Én is ezt akarom. De én azon a káoszon akarok túljutni, ami bennem van. És nem kettőnkön. Egy a lényeg, hogy boldog legyek. Per pillanat fogalmam sincs mitől lennék boldog. Igazából akkor sikerülne, ha felrázna valaki, vagy én magamat és kívülről láthatnám ismét az egész helyzetet. Benne vagyok és túl közelről szemlélem. Nehéz most nagyon...

Hol a hitem? Hová tűnik annyira el, hogy hirtelen még az életem is értelmetlenné válik? Csak egy apró kérésem van. Szeretnék újra szeretni. Nagyon! Önzetlenül és feltétel nélkül szeretnék szeretni. Elfogadni mindent pedig nem akarok muszájból. Szabad akarok lenni és mégis úgy szeretnék tartozni valakihez, akinek én kellek tökéletesen úgy, ahogy vagyok és fordítva. Én is azt szeretném, ha valakit úgy elfogadnék tiszta szívből, ahogy van. "Létezik ilyen, de ha kérdezed, hogy milyen, nekem megszakad a szívem..." *Sub Bass Monster. 

Igen, ez az én harcom, kié másé? Tudom, persze. De írtam már, túl közelről szemlélem, nagyon benne vagyok és egyenlőre megint Sub Bass jut eszembe: "Nincs kiút, lent maradsz a porba, nem segít itt senki, előbb vernek orrba..." Csak remélem, ahogy telik az idő, egyre kevésbé lesz ez így. Tudod, az egész nagyon hullámzó. Egyszer úgy érzem, most már minden rendben lesz, aztán meg összecsuklom és sírok.

A sajnálat energia nagyon sunyi dolog. Észre sem veszed és máris azt igényled, abból akarsz élni, jobban lenni. Ha felfedezed saját forrásod az Éggel, akkor magadtól helyrejössz, nem lesz szükséged a sajnálatra. Ha van erőd hozzá, akkor megpróbálod megkeresni ezt a kapcsolatot. Én most csak kóválygok...

Hogyan tojjam le a múltat? Az egészet, ami történt? Hogyan fordítsak neki hátat, hogy ne fájjon? Nézzek vele szembe? Akkor mikor engedem el? Sok ez most... talán túl egyszerű. Ahányszor meggyőzöm magam, hogy ez úgysem lett volna jó, hisz én már sokszor ki akartam szállni, mindig tovább tart a nyugalom. Aztán ismét elkezdem sajnálni, mert a jókat nehezen felejtem. A barátságnak azt mondják, ez a lényege. A rosszakat könnyedén felejtsd el, a jókat soha. Ha a barátságnál működik, talán minket is összetarhatott volna... "na mindegy", ahogy mostanában szoktam mondani, :) lapozzunk!:-) ennél jobbat nem is tehetnék.:)