Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2008-05-22 Csütörtök

2008.05.22

Ma... új nap. Minden nap egy új kezdet. Ha visszanézek, sok-sok érzés, emlék, tevékenység, szó, ölelés, gondolat és személy arca kavarodik bennem. Ha előre nézek álmok, lehetőségek, napfény, tenger, szerelem, kinez, lendület, gyógyítás, segítségnyújtás, bizalom, hit, gyermekek, örök család képei sejlenek fel bennem. Pedig az élet nem örök. Miért nem tölthetem el boldogan? De folytonos boldogságra gondolok! Létezik, hogy csupán én kreálom, hogy időnként ne legyen az?...

Ma és tegnap is boldog voltam. Most kicsit azért lett bennem szomorka. Ancsa megint belekérdezett a közepébe, pedig már olyan jól voltam... :-) Azért köszi Drága, imádlak! Ez kell! Pofonvág és elgondolkodtat egy-egy kérdésed és válaszod. Nagyon kell, ha abban a pillanatban, vagy utána ideiglenesen rossz is. Nem, nem azért, mert mazoista vagyok, hanem mert tudom, hogy irányba állít, formál és végül minden rendben lesz. Aztán megint nem és megint igen. Így van ez... 
Szóval miért vagyok tőle boldog? Mert megvan a lehetősége, hogy tudom, bármikor enyém lehet... ez durva. És most nincs is így... de ha így van, az vajon miért rossz? Még mindig nem fogtam fel, hogy ennek végleg véget kellene vetni? Azért vagyok, voltam boldog, mert egyszer csak felsejlett, hogy talán mégis folytathatjuk valamikor? Létezik ez? Olyan illékony dolgok ezek.

Tudni akarom irányítani az életemet. Akarom tudni, mi jó nekem, de le sem merem írni, mert ott az ítélőszék. Mindenki tagja. Én meg, ..... az lesz, amit választok. Vagy elítélnek és én újra játszom a régi körömet immáron új tapasztalatokkal és új vágyakkal, vagy lépek egy nagyot és ugyan még nem vagyok 100%-ban boldog, majdcsak leszek egyszer? Vajon mi az igazi boldogságom? A múlt, vagy a jövő, ami még nem látszik, hogy az lesz? Vajon a múltam tényleg boldog lenne, ha újra lenne? Vagy megint az lenne, mint már sokszor...? Kis idő elteltével mindig olyan szépnek tűnik és olyan nagy lendülettel esne bele az ember megint. Te is így vagy vele?

Mindenesetre most megint el kell engednem ezt, mert kezd szürkülni a jókedv. És ezt nem akarom. Jobban áll neki a színkavalkád. A SZIVÁRVÁNY... :-)

"I believe I can fly..."

Tegnap éjjel nekiláttam Popper Péter: Az élet értelme c. könyvének. Állati! Nahát! Érzékszervi kavalkád! Egyszer a lélekről beszél, másszor a szexről, aztán ételek ízeiről... furcsa és ehető ez most számomra. 
Aztán ma reggel beleolvastam A Bor filozófiájába Hamvas Bélától. Rámtört valamiféle olthatatlan tudásszomj... vadászom az információkat. Ha tudsz valami okosat, ne habozz, írd meg!:-)